1.0Történetet Írokhttps://tortenetetirok.cafeblog.huFoReWeRhttps://tortenetetirok.cafeblog.hu/author/forewer/<p> </p> <p>Történetet, történeteket, történetemet, történetedet, történelmet… írok, írsz, ír, írunk, írtok, írnak.</p> <p>Mindenkiben ott motoszkál valami… Azokban, akik elértek valamit, s azokban is akik nem értek el semmit. Sok közös vonás van az emberekben, sok, de változó. Ami viszont biztos, hogy minden egyes emberben megjelenik különböző életszakaszokban, s utána is ott van az a bizonyos megfoghatatlan, csak elnyomják különböző okokból, de akár egy egész életet is végig kisérhet. Ezt a kis megfoghatatlan dolgot sokféleképpen értelmezhetjük, de a kiindulópontja – vagy érzése inkább – az, az alkotási vágy. Mindenki életében megjelenik valamikor az, hogy alkotni szeretne, sorolhatnék fel példákat, de használd a fantáziád, mert igen te is alkotni akartál, akarsz, akarni fogsz, hogy milyen területen, és mit, az a te döntésed. Gondolkozz!</p> <p>Mielőtt mélyen belemerülnék a témába, előtte még annyi, hogy nem fogok mélyen elmerülni ebben a témában. Mivel fogalmam sincs, hogy ki olvassa vagy egyáltalán olvassa-e valaki, így nem fogom kitalálni a képernyő előtt, hogy te miben akarsz alkotni.</p> <p>Azt elmondhatom, hogy bennem mikor alakult ki az, hogy alkossak valamit. A kezdeti alkotási pontom az életemben igazából három emberhez köthető:</p> <ul> <li>Lesane Parish Crooks - ismertebb nevén Tupac Amaru Shakur, alias 2Pac, Pac, Makaveli</li> <li>Ady Endre</li> <li>A személyi jogok védelmének érdekében név nélkül: gimnáziumi magyar-irodalom tanárom</li> </ul> <p>Ez a hármasfogat egy rapper, egy író és egy tanár pontosan elegendő ahhoz, hogy megértsd miért választottam az írást. Nem?</p> <p>Na jó… akkor ebben segítek. Gyermekkorom és serdülőkorom hőse az amerikai nagyszájú 2Pac volt - kiegészítésként, ez a szerelem azóta sem szakadt meg. Olyan szinten imádtam őt, hogy szerintem nem volt olyan nap, hogy minimum két órát ne üvöltsenek a szóbámban az általa előadott alkotások. De ellenben a többi fiatallal, – akik ha szerették 2Pac-et, vagy esetleg más afro- amerikai előadót – én nem próbáltam meg utánozni. Nem jártam buggyos gatyákban, nem hordtam fejkendőt, s nem is rappeltem. Volt egy próba egyszer pár baráttal, de beláttuk, hogy fullba nyomjuk a kretént. Szóval én ahelyett, hogy Magyarország közepén megéltem volna a nyugati partot és majmoltam volna őket, lefordítottam a szövegeit, s gondolkoztam azon, amiről rappelt. S így nyitotta meg a láthatatlan világot nekem Tupac. Arra kényszerített, hogy gondolkozzak, s én gondolkoztam. Azt hiszem ez is lett a legnagyobb bajom az életben. A 2000-es években már elkezdődött, hogy nem volt divat a fiataloknak gondolkodni. S ahelyett, hogy a gondolkozás terhét levetettem volna, inkább még jobban elkezdtem gondolkozni. Ahogy Tupac mondta: „megtanultam a játszmát játszani”. Hát ez rám nem volt igaz, de én azt gondoltam, igen, s ha nem is voltam vesztes a játszmában, azért rohadt nagyokat tudott ütni az élet.</p> <p>Ady Endre és a magyar tanárom összefügg egymással. Gondolnád, hogy ez úgy megy, hogy a tanárom bemutatta nekem Ady bácsit. Hát nem éppen. Az a helyzet, hogy a tanárom, nem vett példát rólam, és ő viszont fullba nyomta a kretént. Annyira rossz tanár volt számomra, hogy az óráit nagy részben alvással töltöttem. De az egyik óráján valami okból kifolyólag nem voltam álmos, ellentétben nagyon unatkoztam. Volt egy könyvünk, szöveggyűjtemény –  gondolom ismerős. Egyszer fellapoztam és mit ad Isten, Ady Endre A Halál rokona című verse volt az első az életemben, amit talán életemben először, önmagamtól elolvastam. S ezek után a magyar órák olvasással teltek. Talán rá pár hónapra írtam meg az első versemet.</p> <p>Azóta már több száz vers született, s sok novella, s a regények is sorakoznak. Nem voltam egy hátrányos helyzetű fiatal. Nem voltam utcakölyök. De szerettem az életet, s nagyon szétcsaptuk néha magunkat. S boldog voltam, mert fiatalok és őrültek voltunk. Semmi sem érdekelt minket, csak a buli, csajok. De akármennyire is foglalt le a bulizás, és akármennyire is tett boldoggá, mindig volt bent, legbelül két üres tátongó verem, amit nem értettem. De ennek a három embernek köszönhetően az egyiket megtelítették, s megtelítettem tintával és papírral. Így csak egy üres verem maradt, amelyet, ha nem csordultig, de félig már megtöltöttem. De, hogy ez a verem pontosan minek a hiánya, azt majd talán egyszer elmondom…</p> <p>A végére az írásról három igen jó idézetet, plusz egy sajátot hagyok. Persze az első három idézetet filmben hallottam, s nem magamtól olvastam. De védelmemre kelve, ezt a filmet mindenki látta, akit csak egy picit is érdekel az ÍRÁS – s általában az amatőr, szégyentelen, őrült, magukat írónak nevező alakok, igen nagy kedvel idéznek belőle, ahogy én is.</p> <p>„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.” (John Keating, Holt Költök Társasága, c. film)</p> <p>„Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt?</p> <p>Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort” (Walt Whitman)</p> <p>„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.” (Henry David Thoreau)</p> <p>„Történetek írok, mert a történések a valóságban mind ismétlődnek, s a szürke világba színt varázsolok egy papírral s tollal. Hisz ez a dolgom.” ( FoReWeR)</p> <p><img class="alignnone size-large wp-image-90" src="https://tortenetetirok.cafeblog.hu/files/2018/07/the-writer-7-600x373.gif" alt="" width="600" height="373" /></p>richhttps://tortenetetirok.cafeblog.hu/files/2018/07/the-writer-7-150x150.gif150150