…2015. november 27.…
…Fall City, Colt McArthur háza…
„A ház nem bánt, egy ház nem rossz. A ház csak egy tárgy, egy terület.” – Talán már több milliószor elmondta magában ezt a nyomozó és talán már hitt is benne. De akkor se volt képes bemenni a házba és bent aludni, lakni, élni. Még a kocsifeljáróra sem mert felállni, csak a ház elé a padka mellé, úgy érezte, hogy a padka elválasztja a háztól. Így a kocsiban aludt, mint szinte mindig, részegen, mint mindig.
A telefon csörgésére ébred, másnapos szemét nehezen bírja kinyitni, szemét látásra venni pedig még nehezebben. Persze nem tudja időben felvenni, remegő ujja folyamatosan félre nyom. 19 nem fogadott hívás és 5 darab üzenet, írja a telefon.
Az üzeneteket megnyitja: „Colt hol a faszban vagy? Azonnal gyere a halfeldolgozóhoz! Van még egy holtest!”
…2015. november 27.…
…Fall City, Bubba halfeldolgozó…
A Bubba halfeldolgozó büdös és nem is egy jó környék. Itt található mellette a kétes hírnevű Rák nevezetű kocsma, és a raktárnegyed legnagyobb területét elfoglaló épület. Az óceán partról mindig szépséges tengerpartok jutnak eszünkbe. Világoskék, esetleg világoszöld vagy kékesen átlátszó homokos part, mint a Baywatchban. Fall Cityben nem, itt nem kék, zöld vagy átlátszó a tenger. Itt koszos algás és a halfeldolgozóból visszafolyó halak belsőségétől és vérétől vörös színű a víz a partnál. A járdán halvér és belsőségek szétszórva mindenhol, de még ez sem zavaró annyira, mint a szag. Szinte már elviselhetetlen és mikor már tényleg elviselhetetlenné válik, akkor megszokod, de csak azért, mert a tested minden pórusa átveszi ezt a szagot és fürödhetsz napokig, hogy elmúljon.
Valljuk be, hogy nem a legjobb környék. Főleg nem egy gyermek halálára.
Colt McArthur a világosbarna ballon kabátjában és a világosbarna kalapjában sétál át a
halfeldolgozón. A másnapos gyomornak nem éppen a legjobb hely ez, így ő is tesz arról, hogy ne legyen jobb illatú, mert a gyomorban maradt alkohol és epe már megunt bent lenni és inkább gyors, megállíthatatlan gejzírként tör ki.
Teljesen a parthoz kell sétálnia Coltnak. Ahol már Jack Harley és Bob Davidson várja. Ők ketten fogadják, és egy fekete lepellel letakart gyermekméretű test domborulatai.
– Nincs egy rágótok? – kérdezi Colt.
– De. Tessék. – válaszol Harley és add neki egyet.
Bár Colt McArthur nem az előkelőség embere, de még ő is utálja a savas, maró gyomortartalom ízét a szájüregben.
– Mink van? – kérdezi Colt.
– Szerinted mi?! Ajándék! – szól keményen oda Bob.
– Ugyanaz? – kérdezi Colt Harleyt.
– Igen, de még több is… a gyilkosság minden részlete ugyanaz, de most hagyott egy üzenetet is.
– Papíron?
– Sajnos nem… – válaszol Harley könnyektől küszködve. – A kislányt választotta papírnak, a bőrébe véste.
Colt McArthur sok mindent látott az évek során, de egy dologban biztos volt, ezt nem akarja látni.
– Mit írt rá? – kérdezi
– Nézd meg! – válaszol ingerülten Bob Davidson, Colt dühösen és könnyes szemekkel tekint rá Bobra, aki megszeppen egy picit és inkább arrébb megy. Harley adja oda Colt kezébe a fényképeket, a lány testét teljesen beborítják a hegek, melyek üzenetek:
„Ring – ring – ring!!! Becsöngettek nyomozó!!! DETEKTÍV!!! NYOMOZÓ!!! COLT MCARTHUR!!! 9MM!!! JÁTÉK!!! A JÁTÉKOS!!!”
– Colt egyet ígérj meg nekem. – szól Harley
– Még pedig?
– Kapd el, és öld meg!
– Az biztos, hogy a világon nincs hely mindkettőnk számára…
Egyszer csak egy erős, de mégis vékony, enyhén rekedtes hang hallatszik, ami egyre hangosabb. Neveket kiabál.
– JACK HARLEY?! BOB DAVIDSON?! COLT MCARTHUR?!
Szép lassan közeledik egy szemrevaló, körülbelül 160 cm magas, sportos alkatú afroamerikai hölgy.
– Hát ez ki? – kérdezi Colt.
– Az új gyakornok. Kicsit túlbuzgó, de azért aranyos és legalább szemrevaló – szól mosolyogva Harley.
Ahogy odaér hozzájuk, Colt is megérti miért is mondta ez Harley. Feketeszén bőrszínétől világosbarna szeme világít, vastag rózsaszín ajkai pedig csak úgy csillognak. Emellett domborulatai is kiemelkedően pozitív összhatást keltnek.
– Jó napot kívánok Harley nyomozó! Colt McArthur nyomozót keresem. – szól a
gyakornok. Harley mosolygósan csak Coltra biccent.
– Ohhh… öröm Önt megismerni. Sokat hallottam és olvastam Önről. Maga egy igazi legenda, bár máshogy képzeltem el.
Colt csak felhúzza a szemöldökét és kétkedően néz a lányra, azt gondolja róla, hogy az első szél elfújja.
– Uhhh… egy hulla! – mondja szinte örülve a lány. – Megnézhetem? – kíváncsiságtól fűtve kérdezi.
– Szerintem inkább ne. – válaszol Colt. De mire a válasz végére ér a lány már félig a fekete lepedő alatt van.
– De durca… – mondja a lány a lepedő alól.
– De durca? – kérdez vissza Colt.
– Vagyis hát, óh, szegény. – válaszol a gyakornok.
– Miért jött? – kérdez közbe Harley.
– A kapitány küldött, hogy átadjak egy üzenetet.
– Igen? – kérdezi Harley.
– Az FBI beszáll a nyomozásba.
– Akkor álljunk félre?
– Nem, csak segíteni jönnek.
– Kap egy társat.
– De nekem már van, Bob.
– Nem maga, hanem Ő.
Colt McArthur csak kétkedően néz, és a fejét rázza gúnyos mosollyal.
– Hogy hívják magát? – kérdezi Colt.
– Melissa Klein. – válaszolja és Colt elneveti magát.
– Miért nevet? – kérdez vissza Melissa.
– Nem elég, hogy fekete, de zsidó is és zsaru is, maga aztán többszörösen hátrányos helyzetű.
Talán még soha nem sértették meg Melissat ennyire, talán ezért nem tud mit mondani. A szó szoros értelmében köpni-nyelni nem tudott, csak az járt az eszében, hogy akit csodált, a hős, a hőse, hogy lehet egy ekkora tapló.
– És amúgy is egyedül dolgozom, adja át az FBI-os ficsúrnak.
– Pedig lehet, hogy el kellene fogadnia a segítséget. – vág közbe egy ismeretlen, kellemes férfihang. Egy körülbelül 185 cm magas, szálkásan izmos, jó minőségű, fekete mellényes öltönybe öltözött fiatalember szól közbe. Fekete pilóta napszemüvegben, haj koromfekete, oldalt felnyírva és oldalra elfésülve, sok-sok zselé használatától csillogó hajtővel. Letisztult, sima gyermeki arccal, a lányok azt mondanák egy igazán sármos, jóképű fiatalember. Mikor napszemüvegét leveszi, még Colt McArthur is beleveszik sötét, dióbarna szemébe.
– Mióta is próbálja meg elkapni? 10 éve? Talán itt lenne az ideje, hogy elfogadjon egy kis segítséget. Nem a nyomozást veszem el, csak segítek. – szól az idegen. Bár semmi nagy szavakat nem használt, Colt mégis elgondolkozott, főleg azon, hogy 10 év. „10 év, 10 év, basszameg 10 év.” – járt a fejében.
– Ki maga? – kérdezi Colt McArhur.
– Elnézést, modortalanságom miatt. A nevem Ray Helpet, FBI nyomozó. Segíteni jöttem.
– Azt majd meglátjuk… – válaszolja Colt.