Fall City
Talán a világ legmocskosabb városa a Haven megyében található Fall city. Sokan úgy gondolják, az őrült embereket vonzza ez a város. Nem volt ez mindig így. Három évvel ezelőttig szép kis város volt ez, de egyszer valami megromlott. Az okát a fiatalok csak legendának hiszik, de az az igazság, hogy nem legenda. A városban volt egy démonnak hitt ember, kinek nevét senki nem ismeri, még maga Colt McCarthur detektív sem. Úgy hívták ezt a démont, vagyis inkább úgy nevezte magát, hogy „A Játékos”. 2012-ben összesen tizenhárom, 7-11 éves gyermeket rabolt el, és egy 33 éves édesanyát ölt meg. Tíz darab gyermek holtteste előkerült, de egy kislányt soha nem találtak meg, soha nem nyugodhat békében. Hét hónapig tartott A Játékos őrült futása, majd az utolsó kislány eltűnése után ő maga is eltűnt.
Három év telt el az emberek tudatában. A rendőrség nyitott-zárt ügynek kezeli, amely azt jelenti, hogy az ügy nyitott, de igazából zárt, mert senki nem dolgozik rajta. Sohasem került elő A Játékos és az utolsó kislány sem. A város próbálja valahogyan túltenni magát a szörnyűségeken, de mélyen ott lapul bennük A Játékos keze nyoma. Tudják, hogy amit tett, igazából örökre beléjük éget. Fesztiválokkal és rengeteg családi programmal próbál a város nyugtatni, s feledni. De minden este, mikor lemegy a nap, az aggódó szülők magukhoz rendelik gyermekeiket az utcákról, parkokról, s ha csak egy másodpercet is késnek a gyermekek, a szívük egy lassú mélyet dobban, mely a félelem és az emlék dobbanása. A mindennapos értelmetlen és értéktelen dolgokkal álruhát húznak, és nem vesznek tudomást a múltról.
Kivéve egy embert, kit a város legszívesebben kilökne magából. Ő Colt McArthur detektív. Olyan ő a városnak, mint egy mélyen belé fúródott szálka az ember ujjában. Minél jobban piszkálja, annál jobban fáj, de ha békén hagyja, s szerencséje lesz, magától kilökődig. De vannak olyan szálkák, melyek nem lökődnek ki, vannak, melyek begyulladnak…
…2015. november 20.…
…Fall City raktárnegyed, késő este…
Fall City-re egy hete lezúdult a hó. A várost a tél fehérre festette. A kis várost, mely egy hegyes-dombos vidék kis völgyében található az óceán partján. A hegyek tetején csillog a fényes, fagyos hó. A dombokat fagyos dara marta meg. A kertvárosban minden egyes ház előtt hóember áll, versenyeztek ki tud nagyobbat építeni. A hóemberek körül szép volt a hó, egy-két apró építkező lábnyom, de a házak ellőt letaposott volt a hó csaták miatt. A város központjában nem sokáig volt hó, az autókból kibocsájtott gázok, az üzletek fűtése és az emberek rohanása miatt még a hidegben is olvadásnak indult. A fehér hóból szürke latyak lett, melyet mindenki utál.
A raktárnegyedben, mely az óceán partján van, szinte nincs is már hó. A halfeldolgozó és egyéb gyárak teljesen elolvasztották. Ezen a helyen található a Rák nevezetű, igen rossz hírnevű kocsma, mely manapság már motelként is szolgál. Mindenféle kétes alak megfordul itt. Van itt minden. Alkohol, drogok, illegális szerencsejáték, prostituáltak, lányok és fiúk egyaránt, fegyvercsempészek, gyilkosok. A leggazdagabb üzletembertől a koldusig vannak vendégei. A gazdag férjek általában ide menekülnek az unalomtól lassan megőrülő feleségüktől. A pletyka úgy tartja, a gazdag férjek adtak pénzt a tulajnak, hogy bővítse ki motellé. Mivel a kocsma egy kis szűkös zsákutcában van, közvetlenül a halfeldolgozó gyár mögött, és egy halfeldolgozó környéke igen büdös tud lenni, így a férjek meg tudnak tisztálkodni, mielőtt haza mennek. De ez persze csak pletyka, mert igazából a halszagot nem tudod lemosni magadról. Egyetlenegy szabály van a Rákban, soha senki nem járt ott, és soha senki nem hallott semmit.
A kicsi, körülbelül ötven méteres utcában csupán két utcalámpa világít, az egyik a kocsmával szemben, az utca túloldaláról világít öreges sárgasággal. A kocsma ajtaja előtt még villog fehéren, vakítón, hogy „Üdvözlünk a Rákban”. Az ajtóba pedig késsel vannak belevésve, hogy:
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”
„Üdvözlünk Fall City-ben”
„Ördög hozott, ördög vihet” és egyéb finom, kis udvarias köszöntések.
Az utca elején az első lámpa sárgásan, sötéten vibrálva világít meg egy rozoga 1967-es Ford Shelby Gt 500-as Mustangot. A vérvörös színűre festet kocsin már igen megkopott a festék és inkább rózsaszín árnyalata van már, és persze a rozsdafoltok se igen nagyon szépítenek rajta. Egyik lámpája nem világít, a másik pedig be van törve. A lökhárító is lóg. Az ablakok és a szélvédők is mind berepedezve roskadoznak. A fekete bőrülések kiszakadva, sültkrumpli, hamburger, pizza penészes maradványai, és alkohol, valamint üdítők okozta foltok díszítik még a kárpitot. Ebben a kocsiban ül Colt McArthur detektív és legjobb barátja, Johnnie. A detektív a volán mögött ül, égő cigaretta szál lóg ki a szájából. Nagy, vajszínű, koszos ballon kabátjának gallérja felhajtva, szinte egész arcát eltakarja. Felismerésében fekete, régies típusú bőrkalapja se segít, melynek szemellenzője ugyanúgy arcát takarja. Csak fakó kék szemei csillognak az autóból. Az arca csontos lenne, de három-négycentis szőkésbarna borosta takarja. Halántéka enyhén befele kanyarodik. Járomcsontja enyhén kidudorodik, orra vékony, hegyes, mint a vadászkutyáké. Szeme környékét és homlokát sok kis apró ránc ráncolja össze. Hajának talán három éve volt fazonja, akkor rövid tüsis volt, azóta csak nő, göndörödik és zsírosodik. Talán akkor mossa meg, mikor már nagyon viszket…
Colt McArthur detektív negyven éves volt a nyáron, de ha valaki azt mondja rá, hogy ötvennek néz ki, lassan hízelgő. Ha azt az életvitelt folytatja, melyet az elmúlt három év alatt, lehet az ötvenet se éli meg. Johnnie, a barátja pedig az anyósülésen foglal helyet szótlanul. A detektív mérges és szúrós tekintettel néz szótlan barátjára egyre többször. Majd nem bírja sokáig és hozzá szól:
– Tudod, úgy gondoltam, ha eljössz akkor talán könnyebb lesz. De így, hogy itt ülsz csak rosszabb. – vonja felelősségre barátját.
– Mit akarsz, mit mondjak? – kérdez Johnnie.
– Semmit, inkább kussolj!
– De ha akarod, segítek… – szól kényes hangon Johnnie. – Amúgy is mit keresünk itt, megint egy gazdag picsa férjét kell elfognia a nagy nyomozónak?
– KUSSOLJ!!!! – kiállt rá a detektív barátjára.
Mély csend lesz közöttük, a detektív rágyújt még egy cigire, de ahogy meggyújtja, kiesik remegő kezéből és a kocsi padlójára pottyan. Lenyúl érte és felemeli a koporsószeget. Mikor újra meg akarja gyújtani, kezében omlik szét a cigaretta szál. A bakancsából kiolvadt hó áztatta el. Belenyúl kabátjába a dobozért, de üres. Összegyűri a dobozt és a szélvédőnek hajítja, karjaival össze-vissza csapkod, majd a kormányt fogja és rázza meg. Fejét is ráhelyezi és kis apró mozdulatokkal fejelgeti.
– Mi baj? – kérdezi Johnnie.
A detektív hátra dől az ülésen mély sóhajjal karöltve. Majd Johnnie-ra néz, szégyen, düh, sajnálat, szomorúság van a tekintetében, de az irtózatos nagy vágy is ott csücsül a szemében Johnnie iránt. Nem tudja fékezni magát. Csalódott magában, de nem tud ellenállni, így hát enged az ördögi késztetéseinek, vágyának. Oda hajol és megfogja Johnnie-t, majd felemeli. Apró mozdulatokkal tekeri le a kupakot. Mikor letekeri a kupakot és az édes whisky illata kiszabadul az üvegből, a szemébe könnyek szöknek és mély sóhajjal emeli szájához az üveget, melyet mélyen meghúz. Nem tud mértéket tartani. Az este már nem fog nyomozni. Inkább félő, hogyha a motor és az aksi leáll a kocsiban az egy helyben járatástól, ő utána fognak nyomozni a fagyhalál miatt.
…2015. november 21.…
…Fall City raktárnegyed, kora reggel…
– Detektív Úr! Detektív Úr! Él? Halló! Él még? – hangos megszólításra és autója ablakának dörömbölésére ébred. Az anyósülésre dőlt rá, most onnan tápászkodik fel. A kocsi ablakait teljesen befedte a hó, egy pillanatra meg is ijed, nem érti a nagy fehérséget, meg a másnapos agy nem reagál túl gyorsan. Kell egy kis idő, mire összeszedi magát. Majd ismételten hallja:
– Detektív Úr! Detektív Úr! – elnéz jobbra, az öreg halász, Franky az. Úgy néz ki, mintha a télapó halásznak állt volna. Alacsony, tömzsi, hosszú fehér haj és szakáll, csak hát nem pirosban van, hanem sárga halásznadrágban, melyen kantár van, és kötött vastag pulcsiban, hal szaga van. Int neki, hogy él még, majd nehézkesen, de sikerül kimásznia a kocsiból.
– Detektív Úr! Detektív Úr! – kiáltozik még mindig az öreg Franky.
– Jól van Franky nyugodjál már meg, hallak. Mi van? Mennyi az idő? Meg amúgy is mi van?
– Detektív Úr! Az egész városkában Öntet keresik ám máma reggel óta.
– Reggel óta? Mennyi az idő?
– Fél hét.
– Az reggel még Franky.
– Ki keres?
– Hát a zsukkok.
– Zsukkok?
– Rendőrök.
– Minek keresnek azok?
– Hát azt oszt aztán én honnan a fingfenébe tudhatnám, ehhh…
– Jól van, ne háborodj fel Franky…
– Háborogni?
– Mindegy. Van egy cigid?
– Pipám. Kőcsön adom. – s elővesz, egy minimum egymilliószor használt, megrágott végű pipát.
– Majd legközelebb Franky.
– De Detektív Úr aztant mondták, hogy üstibe húzzon oda.
– Rendben van, csak van egy kis gond Franky, azt hiszem lemerült az aksi ebben a tragacsban.
– Mámegmögent?
– Mögen. Be tudsz vinni Franky?
– Mennyi?
– Mi mennyi?
– Hát mennyit fizet a Detektív Úr?
– Egy este a Rákban.
– No hát, akko meg menjünk mán, de gyorsan. Me én se érek rá ám egész nap, a halak nem várnak mög.
Az öreg Franky kocsija se egy leányálom. Egy igazi veterán Ford Transit MK1-es, mely büdösebb, mint annak a bizonyos halnak a feje. Babakék kocsijával szelik át a raktárnegyedet, és azt az öt kilométeres mezőgazdasági területet, mely a városba vezet. A városba bevezető út pontosan a főutca előtt kettéágazik, melyeken meglehet kerülni jobbról és balról is egész Fall City-t. Balra kanyarodnak, és pár kilométer után már látják is a kék pislákolást. A kordonon túl kíváncsi emberek tekingetnek, hogy mégis mi történt. Az ifjú rendőrök próbálják a kíváncsi tömeget visszatartani. Egy városban, ha ilyen történik, akkor olyan zajos, mint akár Woodstock fesztivál idején. De itt Fall Cityben az emberek csak suttognak, s egymást csitítják. Colt McArthur szép lassú léptekkel kell át a tömegen. Az emberek megvetően néznek rá, és összesúgnak a háta mögött: „Ez mégis mit keres itt”… A kordonon túl Jack Harley és Bob Davidson, Fall City elsőszámú nyomozó párosa áll. Mindketten szinte ugyanúgy néznek ki, alacsony, kopaszodó, bajszos, kövér, öltönyös rendőrök. Colt McArthur mindig is utálta az öltönyös zsarukat. Jack-et és Bob-ot pedig főleg, szakmájuk két legnagyobb hülyéjének tekintette őket. Köztünk szólva, nem is nagyon lőtt mellé a detektív. Odalép melléjük, majd szívélyesen köszönti őket:
– Fall City két éles eszű, fantasztikus nyomozópárosa. Harley&Davidson. Motorotok hol van? – kérdezi gúnyosan Colt.
– Haha… nagyon vicces Colt. – válaszol Harley.
– Na, nem érünk rá egész nap nyomozók, mégis miért kellett ide jönnöm?
– Hát… jobb esetben egy gazdag férj elveszett, használt kotonjáért vagy egy elveszett kiscicáért hívnánk… De ma más a helyzet. – szól nem túl kedvesen Davidson. Colt-nak intenek és elindulnak az út széle mellett lévő árok felé. Pár lépés még az árok, de már a felhőkön átszűrt napsugarak megcsillannak egy fehéren csillogó apró kis lábon.
– Hány éves? – kérdezi Colt úgy, hogy még oda sem ért.
– Hét. – válaszol Harley. Colt meghátrál és megfordul, elindulna visszafelé, mikor hozzá szól Harley.
– Colt… ez nem az az időpont, mikor elmész. A Detektív gyorsan verő szíve hirtelen egy hatalmasat dobban, olyat, melybe még a mellkasa is belé sajdul. Nem gondolkozik, nem töpreng, megfordul és odasétál az árokhoz. A kislány nem aludt, a kislány nem elszökött. A kislányt nem egy szörnyű baleset érte. A kislányt megölték.
– Bántalmaz… – kezdi el sorolni Davidson, de Colt McArthur közbe szól:
– Bántalmazták mindenhol. A teste teli viasz cseppekkel és késvágásokkal. A csuklóján, a bokáján és a nyakán kötél nyomok. A szemhéján ragasztó nyoma, hogy ne tudja becsukni a szemét. A testében nincs egy cseppnyi vér sem. A halál oka kivéreztetés. Eljátszott vele, halálra kínozta és aztán levágta, mint egy disznót.
A két nyomozó egy másodpercre szóhoz se jutott. Eszükbe jutott a régi zseniális Colt McArthur nyomozó, kihez foghatót soha nem láttak. Úgy gondolták, talán ebben az elcseszett detektívben még ott lapul az igaz Colt McArthur nyomozó.
– Ahogy mondja detektív. – mondja Harley.
– Akkor ez ennyi. Köszönöm, hogy meghozták az étvágyamat a reggelihez, de ez rendőrségnek vagy gyilkosságiaknak való ügy. Ha elbénázzák, akkor még talán az FBI is ideköszön, hogy a babérokat learassa. – mondja, majd mélyen Harley szemébe néz.
– De semmi esetre sem egy detektívnek való ügy. – mondja alkoholtól bűzös, csukló hangon. Hátat fordít és elsétál. De Davidson utána szól:
– Az van ráírva a szíve fölé, hogy „Ad maiorem Dei gloriam”, ami annyit tesz…
– „Mindent Isten nagyobb dicsőségére.” – szól közbe Colt. Ahogy Davidson megszólalt akadozó latin nyelven, Colt szíve talán meg is állt. A könnyeket most nem tudta visszatartani, mint az esőcsepp folytak le arcán. Nem akarta elhinni, nem akart hinni benne. Egy dolgot akart, egy dologban volt ebben a percben biztos, talán annyira biztos, mint még soha életében. Nem akart élni. Halott akart lenni.
– Tudod mit jelent ez. – szól hozzá Harley.
– Nem, és kiszálltam. – majd elsétál.
– Megmondtam, hogy ez egy kész csődtömeg, ez egy rohadt kis fasz, semmirekellő. Te szemétláda! – mondja Davidson Harleynak, majd oda kiabál Coltnak. Harley lecsitítja Davidsont, majd Colt után siet.
– Hé! Hé! Colt! Várj egy picit. – Harley megfogja a karját és maga felé húzza Coltot.
– Tudom, hogy nem akarod ezt, sőt azt is tudom, hogy mit gondolsz rólunk, de egyszer zsaru voltál. S arra esküdtél fel, hogy segítesz az embereknek. Nem tudjuk, hogy Ő-e az vagy csak egy őrült másoló, de tudom, hogy vannak olyan aktáid, amelyeket mi még nem láttunk. Mivel úgysem érdekel és kiszálltál, ezért kérlek rá, csak hozd be őket az őrsre. Senki nem akar veled baszakodni, és őszinte leszek veled, nem azért, mert tartunk tőled, hanem nem akarunk pánikot kelteni, és ha egy gyerek meghal, és megszálljuk a házad, csak pánik lesz. Ezért kérlek hozd be az őrsre az aktáid. Segíts nekünk.
Egy hatalmas sikítás vett véget Harley beszédjének. Egy olyan sikítás, melyet ha egyszer hallasz, örökre kísérteni fog. Egy édesanya sikolya, kinek elvették az életét. Az asszony összerogy, a férje remegve, sírva öleli a latyakos földön. A könnyek megolvasztják a havat alattuk. A sikolyukba beleremeg egész Fall City.
Colt bólint Harleyra. Majd elsétál, csendes léptekkel próbál elsuhanni, de az asszony rákiált:
– NEKED!!! NEKED!!! A TE DOLGOD LETT VOLNA!!! HOGY MEGVÉD ŐKET!!! ÉS AZ ÉN LÁNYOMAT IS NEKED KELLETT VOLNA MEGVÉDENI!!!
Colt könnyek, megalázás és bűntudat öngyilkos gondolataival szál be öreg Franky kocsijába.
– Ne vegye ám zokon, nem hiszem én aztat, hogy komolyan mondta. – szól hozzá Franky.
– Tudod hol laktam Franky?
– Mármint régen egy másik életében?
– Igen.
– Tudom hát, a kertvárosban.
– Vigyél oda…
A ház nem bánt, egy ház nem rossz. A ház csak egy tárgy, egy terület. Ezekkel a gondolatokkal próbálja magát nyugtatni Colt McArthur detektív. Mikor a háza előtt áll. „Még hogy szellemek nem léteznek, akkor azok a kibaszott emlékek, meg mi a faszomok…?” morogja magában a detektív.
– Ne féljen ám tőle, az csak egy ház. – szól ki mögüle a kocsiból Franky.
– Kösz Franky, tudom.
– Akko meg ménem megy be?
– Megyek… megyek… bazd meg.
A ház ugyanúgy néz ki. Nem változott, csak talán egy kicsit poros. Az ajtón keresztül belépve egy kis hall fogad, majd balra a nappali, nagy bőrgarnitúrával, nagy tévével, dohányzó asztallal és bárszekrénnyel. Jobbra egy felvezető lépcső az emeletre visz, ahol a háló és a gyerekszoba van. Tovább sétálva egyenesen a konyha, nagy pulttal, mindennel felszerelve. A lépcső mellett pedig a dolgozó szoba van. Oda lép be a detektív. Minden úgy van, ahogy hagyta. Egy megtöltött P9M-es hever egy csomó aktán. A fegyvert felemeli, és szembe néz vele. Csak azt kérdezi magától: „Vége legyen itt? Itt? Ahol minden elkezdődött?”… majd a kérdésből beszéd, majd sírva üvöltés lesz:
„LEGYEN ITT VÉGE!!!! ITT!!!! AHOL MINDEN ELKEZDŐDÖTT!!!!!!” A fegyvert a halántékához szegezi, akarja, tudja, hogy megtudja húzni. Nem fél a haláltól. Nem fél a következményektől. De a szellemek nem engedik neki. Megtörve és alkoholra, drogra, halálra vagy bármilyen tudatmódosítóra vágyva jön ki, és gyorsan indul el az ajtó felé.
De a lépcsőn ott van valami, amit csak a szeme sarkából pillant meg, nem akarja látni, nem akar tudomást venni róla, de tudja, hogy ott van. Tudja, hiába hisz benne, hogy nem látott semmit, mert a hit már nem létezik benne. Visszalép, és ott a lépcsőn egy kis fehér plüss unikornis áll, véresen. Nagyon jól tudja kié volt. A kislány hét éves volt, mikor eltűnt egy forró nyári napon. Fehér egyberészes, fodros szoknya volt rajta, nála a kis fehér unikornisa, melyet soha nem engedett el. Még az édesapjától kapta, azt mondta neki, ez megvédi mindentől, mint mára kiderült, hazudott. A kislányt három éve nem látta senki. A kislányt úgy hívták, Haley McArthur. Colt McArthur nyomozó és Elisa McArthur egyetlen lánya. Elisa McArthur valószínűleg nem érzett semmit, mikor a kocsijából visszaszaladt a pénztárcájáért a konyhába. Talán egy apró puffanást hallott, és egy kis nyomást érzett a homlokán, amikor elsült a 9 mm-s pisztoly. Odalép az unikornis felé, meg akarja fogni, de az utolsó pillanatban visszakozik. A zsaruvér azért még benne van, a bizonyíték. Kis apró vércseppek vezetnek az emeletre. Haley szobájába vezet, ahova soha többé nem akart belépni. A vércseppek az ágyhoz vezetnek, mely csupa vér. A vér közepén pedig egy levél.
Kedves Colt McArthur Nyomozó/Detektív!
Remélem nem haragszik, hogy újra meglátogatom Önt. Bár első látogatásom nagy hatással volt Önre. Sajnálatot kell mutatnom Ön felé, de csalódott vagyok. Azt hittem, ha nem lesznek zavaró tényezők az életében, jobban tudunk játszani.
Abban reménykedem, hogy második látogatásommal felébresztem az alvó oroszlánt. Mert JÁTSZANI akarok, s mint mindenki a legjobb barátjával akar játszani, én is azzal akarok. De úgy nehéz, ha a barátom soha nem józan, és nem foglalkozik semmivel.
Őszintén bevallom nem akartam bántani Elisat, de meglepett. Így nem volt mit tennem, még szerencse, hogy megtaláltam előtte a 9 milliméteresét. Így nem is volt nehéz.
És ne aggódjon, Haley-vel nagyon is jól eljátszottunk…
Úgyhogy kedves nyomozó – vagy hívjam most már detektívnek? – kezdődjön a játék. Akarom a játékot, és a játék is akar minket, és maga is akarja. Elég időt hagytam magának, most mi jövünk.
S A VILÁG CSAK MINKET NÉZZ… úgy, mint rég.
Üdvözlettel őszinte híve és barátja
A JÁTÉKOS
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: